“Nincs is annál csodálatosabb, mint a friss rétes:
a mákos rétes lenyűgöző illatával,
messze keleti titkokat rejtő zamatával,
a diós rétes – amit Anyám egycsipetnyi fahéjjal
és illatos rummal készít – bódító aromájával és buja,
szinte trópusi meséket sejtetô ízével,
a cseresznyés rétes üdítő frissességével.
Na meg a túrós rétes, megtűzdelve mazsolával
s megbolondítva egy pici vaníliával
– amint sütés közben pórusain kiszivárog a cukor,
és arany karamellakoronát tesz a királyi falatra.”

(Kövi Pál: Erdélyi lakoma)

“Az a jó rétes, ami szinte csöpög a zsírtól, tésztáját
észre sem venni,
úgy elolvad a nyelveden,
s tölteléke levesesen olvad egy;
mondjuk ki a szót: álommá. ”

(Emma asszony tanácsaiból)

“…ne kíméld a gyomrod!
A rétes olyan, mint az asszony,
vagy áldozd fel magad érte,
vagy mondj le róla!”

(Ignotus Pál)

“…a rétes tésztája is csak úgy jó,
ha egy zsemlényi czipóból egy huszárt
lovastól rétesbe sodorhatsz vele.”

(Emma asszony tanácsaiból)


idezet

“De a legfinomabb magyar liszt se jelenti azt,
hogy mindenki ki tudja (húzni); a rétestésztát. Igen
jó gazdasszonyok,
szakácsnék, szakácsok kezében olyan likacsos lehet a
rétestészta,
mint a háló, míg akárhány kezdő süldőleány
első próbára boldogul vele.
Nyilván erre is születni kell.”

(Kalendáriumi ünnepek)

“A jó rétestészta olyan vékony, hogy el tudod olvasni
alatta az aznap
reggeli újságot.”

“…nemcsak abban áll
a magyar szakácsművészetnek titka,
hogy az egyes ételeket milyen ízesen tudja
előállítani, hanem hogyan tálalja föl
egymás után úgy, hogy az elköltött étel
valósággal kívánja az utána következőt,
s mikor már az ember azt hiszi,
hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint
valamit, amire azt kell mondani,
hogy de már ebből eszünk!”

(Jókai Mór)