A rétes története:

Karikós tepszi: A rétes- és hússütésre való edény. Magassága 4,5-, szájátmérője 32,5-, fenékátmérője 28 centiméter. Színe mogyoróbarna. Kívül mázatlan, belül alja világos sárga fésűs mintázatú és sárga mázazott.

A rétes Csökölyben ma is a legkedveltebb sütemény. Nem múlhat el ünnep, családi összejövetel vagy nagyobb vendéglátás nélküle. Szerepe az utóbbi egy-két évtizedben a hagyományok tiszteletének erősödésével párhuzamosan föl is értékelődött. A csökölyi asszonyok véleménye szerint a cseréptepsiben, kemencében sült rétes sokkal finomabb, mint a mai tűzhelyek vastepsijében készített. A rétesrudat földarabolják, és S-alakban rakják a tepsibe, ez az ún. régi csökölyi esös rétes (amit a zselici Szennából is ismerünk). A másik,˝közönségesebb˝ berakási forma spirál alakú volt.

Mivel a rétes tálalása is a kerek tepsiben történik, egy tepsibe többféle rétest tesznek. Kívülre kerül a káposztás, belülre a túrós. Amióta édes rétest is sütnek – nagyjából az 1930-as évektől – az édest mindíg középre teszik, mert a közös tálból evéskor kívülről befelé haladnak.

A szájhagyomány alapján a 19. század közepéig tudjuk visszakövetni e fontos tárgytípus útját, Csökölyben nagyjából az 1880-as évekig. A pontosabb kronológia tisztázásához segítségül szolgál a tepsiben sült ételek, köztük a rétes elterjedésének időrendje. Az írott források a tepsi és a rétes egyidejű térhódítására vetnek fényt. A rétes történetéről azonban több adat áll rendelkezésünkre. KISBÁN Eszter kutatásai szerint e sütemény a 18. század végén már paraszti konyhákban is készült. Sütése pedig föltételezi a megfelelő sütőedény, paraszti körben, valószínűleg, a jóval olcsóbb cseréptepsi elterjedését.

A rétes – a 19. század utolsó negyedében és a 20. század elején született paraszti adatközlők értékrendjében a sütemények e non plus ultra-ja – a magyar forrásokban ugyancsak a kora újkortól követhető. A ˝rétes béles˝ úri sütemény mai ismereteink szerint 1590-ben szerepel először a régi iratokban. Ez még bizonyára töltött vagy töltetlen sokrétű finom tészta, a valódi újkori rétes, amely lepedőnyi, hártyavékony tésztából, töltelékkel készül, a 18. században terjed el. S gyorsan popularizálódik. GVADÁNYI József 1793-ban a Rontó Pál keresztelői lakomájára szóló szövegrészben írja, hogy az ünnepi alkalomra káposztás rétest sütöttek. Konkrétan paraszti háztartásból 1794-ben örökítik meg a rétest Kecelen.

Hozzávetőleg egyidejű KISS Bálint följegyzése is Szentesről, aki 1800-1825-ig volt a település lelkésze, és a helyi hagyományokról írva, a rétest lakodalmi süteményként említi. A 19. században aztán a rétessütés gyakorlata folyamatosan dokumentált Makón, Heves megyében, Dunaföldváron, Rábaközben stb., mindenek előtt a vőfélykönyvekben.

A csökölyi rétes valószínűleg csekélyebb múltra tekintvissza. Ami összhangban áll Belső-Somogy konzervatív voltával; e vidék a mezotájon belül a 18. században lemarad a Dél-Dunántúl keleti felének nagyarányú fejlődésétől: továbbél a faépítkezés, a fütöskonyha, a rozstermesztés etc. A rétes Csökölyben feltehetően csak a 19. században terjed el, valamivel korábban, mint azt egyes kutatások mutatják. KISBÁN Eszter az újítások meghonosodásának – nevezetesen a rétesének – tájanként eltérő ütemét éppen Csököly példáján keresztül érzékelteti.

KNÉZY Juditot idézve írja, hogy: ˝A somogyi Csökölyben 1900 körül többen még sosem ettek rétest, és azt a kocsmáros, a boltos háztartásában látták először…˝ KNÉZY Judit azonban a a rétest 19-20. századfordulói jellegzetes lakodalmi ételek sorában is említi, s bizonyítékul citálja Nagy József 1910.évi csökölyi nyelvjárási gyűjtéseiből a lakodalmi ételek beköszöntő verseit. A bennünket leginkább érdeklő, nyilván nem előzmény nélküli ˝Rétes felköszöntő˝ így hangzott: ˝Kedves süteményem, mejet mostan hosztam, Én esztet megvallva őszinte habosztam, De nem jobb vóna-e szürujba dugni És vele haza szépen elosonni? Mivel kitalálták, hogy ennek neve rétes, Aszt hiszöm, hogy ehhöz nem is köll hosszabb vers.˝


rétestészta
A felsorolt ismeretek és helyszíni gyűjtések alapján ma úgy tűnik, hogy a rétes elterjedési folyamata Csökölyben legalább 1880-ig követhető a múltban. A
rétes ma is nagyünnepi étel náluk. Az ötven-hatvanéves asszonyok még valamennyien tudnak, és sütnek is rétest, a következő generáció tagjai viszont már nem. A tésztát többféle töltelékkel készítik. Van káposztás, sós túrós, sós túrós-meggyes, édes túrós-mazsolás, darás, krumplis, kenyeres- tojásos. Legrégebbinek a sós túrós és a káposztás rétest tartják. Az 1950-es évekig a rétest legtöbben karikós tepsziben kemencében sütötték. Akkor még sok gazdaasszony 6-8 cseréptepsivel rendelkezett. Akinek már nem volt, mert eltört, kölcsönkérte. Ma viszont a cseréptepsi ritkaság számba megy, mert nincs készítője.

“A legérdekesebbek és legmeggyőzőbbek azok az ételek, amelyeknek célja a hagyományok megőrzése és büszke bemutatása.”

A rétesház története:

Az Első Pesti Rétesház Magyarországon egyedülálló módon, Budapest szívében, egy 1812- ben épült műemlék épületben kezdte meg működését 2007-ben, s tekinti küldetésének, hogy megőrizze, továbbörökítse, népszerűsítse ezt az igazi magyar hagyományt, a rétes elkészítésének és fogyasztásának élményét, hogy olyan gasztronómiai kalandokkal gazdagítsa vendégeit, melyeknek súlyuk, történetük, értékük van.

A réteskészítés hagyomány és művészet.

Tradíció, amelyet évszázadokkal ezelőttről őrzünk és művészet, hiszen csak a mesterek képesek elkészíteni tökéletesen. A rétesről már XV. századi magyar forrásokban is olvashatunk.

Ez a Hungaricumnak számító ételkülönlegesség eleinte ünnepi fogásnak számított. Előszeretettel fogyasztották keresztelőkön, lakodalmakon, újévkor és húsvétkor. Nem is csoda, hiszen rétes csakis a legkiválóbb búzából készíthető. A minőségi alapanyagokból és számtalan töltelékből készülő, gondos gazdasszonyok gyakorlott keze által megalkotott sütemény íze mennyei.

A jó rétes készítését nehéz szavakkal elmesélni. Hosszúra nyújtott, leheletnyi vékony tésztájának zsíros rétegeibe a történelem, a szenvedély és a gondoskodás is belesül. Rétesházunkban egy eredeti recept alapján, hosszú évek tapasztalata mellett, a legtisztább alapanyagok felhasználásával, magas sikértartalmú magyar lisztből, kézimunkával, autentikus környezetben készülnek ezek a pompás finomságok, hogy az idelátogató vendégek átélhessék azt a különleges élményt, amelyet a magyar búzának, és az utánozhatatlan, oly nehezen elsajátítható készítési folyamatoknak köszönhetünk.

Az Első Pesti Rétesház hisz abban, hogy a minőség és a tartalom az élet minden területén elengedhetetlen. Kóstolja meg a legnagyobb gondossággal elkészített réteseinket, és azonnal megérti, megérzi a rétegek között rejtőző értékeket!